A téli madáretetés
A madarak az állatvilág közismert szereplői, az emberek ősidők óta csodálják őket. Több egyedi jellemzőjük közül talán a repülés képessége az, ami miatt kiemelt figyelmet kapnak, igaz erre a képességre nem mindegyik madárfaj tett szert az évmilliók alatt. A madarakkal való kapcsolatunk többezer éves múltra tekint vissza, megítélésük ez idő alatt folyton változott.
Manapság, ha a madarakra gondolunk, így télvíz idején elsősorban a téli madáretetés jut az eszünkbe. A téli madáretetés évtizedek óta része az emberek életének. Az utóbbi években egyre többen tudatosan készülnek tollas barátaink megsegítésére a téli hónapok során. Persze minél többet olvasunk a témában, annál inkább tudatosul, hogy ez bizony közel sem olyan egyszerű, mint elsőre gondoltuk. Fontos leszögezni, hogy a természetes folyamatok sértetlenségének biztosítása érdekében objektíven szükséges megítélni magát az etetést, mint tevékenységet.
A téli madáretetés elsősorban edukációs és megfigyelési céllal történik – ha lehet így mondani: a saját örömünkre –, valamint ezáltal a zord téli időjárást a madarak könnyebben átvészelhetik. Alapvetően a madarak evolúciós alkalmazkodásként mindig a természetes táplálékforrásokat kutatják, legyen szó vonuló vagy áttelelő fajról, így biztosítva a téli táplálékszegény időszak átvészelését.
A madáretetők feltöltését valamikor november második felében, az első tartósabb fagyok beálltával kezdjük és ezek megszűnéséig, kb. március végéig tartjuk fenn. Elsősorban természetes magféléket (fekete napraforgó, köles, kukorica, búza, dió), alma-és bogyós gyümölcsök terméseit és állati eredetű zsiradékot vagy ezek kombinációját (madárkalács) helyezhetjük ki az etetőkbe. Célszerű itatót is kihelyezni az etető közelébe, hiszen a madarak nem csak a nyári melegben vesznek magukhoz folyadékot, valamint szívesen fürdőznek is egyet még télvíz idején is.
Az emberi vagy állati fogyasztásra szánt, elsősorban kezelt élelmiszerek javarészt alkalmatlanok a téli madáretetésre. A madarak számára számos kockázattal járhat elfogyasztásuk, emészthetetlenek, egészségkárosítóak, romlandóak lehetnek, emellett egyszerűen nem ismerik ezeket a termékeket.
Fontos szempont, hogy a fiókanevelési szezon kezdetére fejezzük be az etetők feltöltését. A madarak életében ilyenkor egy trendváltás következik be a táplálékforrások tekintetében. Elsősorban a rovartáplálékot részesítik előnyben, még az alapvetően magevő fajok is. A fiókákat elsősorban rovarokkal táplálják, így biztosítva a megfelelő tápanyag és vízutánpótlást. A természetestől eltérő táplálék – ilyen pl. az etetőkről származó magvak és bogyók – a fiókák pusztulását, valamint fulladását okozhatják. Nem utolsó sorban ennek következtében a kártevők felszaporodhatnak a környezetünkben, melyek egyik legfőbb gyérítői éppen a madarak.
A madáretetők a legkülönfélébb anyagokból készülhetnek (hulladékból is), elhelyezésük több szinten is megvalósulhat – akár a földre szórt eleség is megfelelő -, így többféle madárról is gondoskodhatunk. A madáretető kialakításánál fontos szempont a nedvesség elleni védelem biztosítása. Célszerű valamilyen növényzet vagy tereptárgy közelébe telepíteni az etetőt, mely így növeli a madarak biztonságérzetét, védő és takaró funkcióval bír. Aki egész évben gondoskodni kíván a madarakról és lehetősége van rá, célszerű madárbarát kertet kialakítani és olyan – elsősorban honos – növényeket telepíteni, melyek egész évben hasznot nyújtanak a madarak számára, mint búvóhely, fészkelőhely és táplálékforrás. Emellett célszerű a növényvédelmi beavatkozásokat is minimalizálni.
Az etetőn nyüzsgő – elsősorban a kistestű énekesmadarak – óhatatlanul is felkeltik a ragadozók figyelmét. Telente a településeken leggyakrabban a karvaly jelenik meg, követve a településekre szintén behúzódó madárcsapatokat. A ragadozó madarak jelenléte éppúgy hozzátartozik az etetők madárvilágához, így teendőnk ezzel kapcsolatban csak annyi, hogy megfigyeljük eme ragadozómadarak páratlan vadásztechnikáját és életmódját gyakran akár testközelből.
Fotók: Kérész Központ saját
