Miről mesél a Tisza-tó a téli időszakban?
A Tisza-tó környezetében élők jól tudják – hiszen a téli időszakban már régóta ismerős látvány fogadja őket –, a szakemberek a tó vízszintjét még a hideg beállta előtt lecsökkentik. Ám az erre járó turista szemének némiképp szürreálisabb lehet a tó téli arca.
2024-ben, a megszokott menetrend szerint, a vízügyi szakemberek beállították a téli vízszintet. A víz ilyenkor sok helyen eltűnik a medencékben, de ha nem is teljesen, több métert biztosan visszahúzódik.
Érdekes világ tárulhat a szemük elé azoknak, akik a parton töltik az idejüket. A Tiszavalki-medencében egyszerre több izgalmas dolog is található. Például a Dühös-lapos szélén egy kút gyűrűje, ami arról árulkodik, hogy jó 50 évvel ezelőtt itt bizony jószágokat tartottak, és ezen a helyen itathatták őket. Ezt támasztja alá, hogy ehelyütt korábban legelő volt, s a tómeder kialakítása során ez lett elárasztva.
De innen nem mesze tuskók egész erdeje sorakozik a nézelődők előtt, melyeken a téli időszakban előszeretettel üldögélnek az itt telelő récék, nagy kócsagok, kárókatonák, vagy akár a réti sasok.
Viszont nem kell messzire menni a Kérész Központ partszakaszától. Izgalmas itt is szétnézni, számoltalan titkot rejt ilyenkor az iszap. Rögtön szembetűnik a rengeteg kagyló meszes héja. Tavi kagylók és amuri kagylók százaival találkozhatunk ilyenkor az iszapba süllyedve, s persze van köztük elég méretes példány is. A partvédelem elemein pedig vándorkagyló telepekkel találkozhatunk. Az élesebb szeműek a kisebb vízi csigák meszes vázát is észrevehetik.
Aki valamelyest jártasabb a természetben, akár nyomokat is kereshet az iszapban. Ez, ha nincs megfagyva, bizony sok mindenről tud árulkodni. A Kérész kikötő környékén meglehetősen sok nyommal lehet találkozni: találunk itt macska, kutya lábnyomot, de van egy nyom, ami egy igazán vízhez kötött jószágról árulkodik. A frissen rágott ágak, melyek itt-ott szinte világítanak a sötét iszapban, széthagyva árulják el a hódok jelenlétét. Sok helyen fedezhetjük fel a semmivel össze nem téveszthető lábnyomát is. Bizony, ők is jártak itt.
Ha a víz szélét pásztázzuk, sokszor találhatunk tőkés réce tollakat. Ezek a madarak előszeretettel tollászkodnak egy-egy iszapba süllyedt nagyobb kövön. Az állatok nyomai mellett növényi maradványokkal is találkozhatunk, ebből a legjellemzőbb a sulyom tüskés termése.
Sajnos találunk még mást is, ami már nem annyira tájba illő. Ez pedig nem más, mint a ’sima bőrű’ elhagyott szemete. A téli vízszint beállítása óta a központ munkatársai már kétszer szedték össze az előkerült hulladékot, amik között PET palack, sörösdoboz, autógumi, hungarocell darabok, műanyag és fém horgászcsali dobozok egyaránt fellelhetők voltak.
Vízszintingadozás télen is megfigyelhető. A hullámzással sokszor kerül számos növényi elem a partra, ami a víz visszahúzódása után – mint egy kontúrvonal – ott marad. Nagyobb ágak, gallyak is partra vetődnek ilyenkor, s ha épp a kikötőben akadnak meg, érdemes őket kiszedni.
Sajnos az elmúlt években nincs valódi tél, nem fagy meg igazán a terep, ezért mindenkinek azt tanácsoljuk, a part menti, iszapos területeken a sétához feltétlen olyan lábbelit válasszon, amiben, ha megsüllyed, gond nélkül tud tovább haladni.
Fotók: Kérész Központ saját
