Védett, szúr és ehető!

A sulyom – a füzényfélék egyik legritkább faja – a Tisza szabályozásának idején leválasztott kanyarulatokban vetette meg gyökereit. Ezek a ma leginkább holtágként ismert területek. Egykor a Tisza menti falvakban lisztet őröltek a növény megszárított terméséből, ezzel is helyettesítve a jóval drágább gabonából készült alapanyagot. Jóllehet, magas keményítőtartalma közel sem volt tökéletes a kenyérsütéshez. De másra épp alkalmas volt a növény. Az egyházi tized megfizetését is kiválthatták őseink a sulyom beszolgáltatásával. Napjainkban már szörpöt, párlatot készítenek belőle Abádszalókon, sőt, csokoládé ízesítésére is kiváló. De nemcsak itthon, egyes ázsiai országokban is kedvelt alapanyag, jónéhány helyi étel fontos összetevője. 

Szedése napjainkban nem megengedett, szigorú engedélyhez kötik! Védettségét indokolja, hogy Európában – így Magyarországon is – a mocsarak lecsapolásával megszűnt természetes élőhelye. Előfordulását tekintve a sulyom az öntésterületet kedveli, épp ezért egy tó ideális élőhely számára. 

A sulyom a tápanyag körforgásában a növény- és állatvilágra pozitív hatással van, ám a Tisza-tó felületén meglehetősen túlszaporodik, így gyérítése mindenképp szükséges – évente hozzávetőleg 800 hektárnyi területen. A nyári hónapok elejétől, májustól egészen júliusig figyelhető meg a tó vízfelületén az úgynevezett sávos kaszálás. Ez időszak alatt a növény gyenge, így ritkítása is könnyebben megoldható.

Májusi nyitásunk után szívesen mutatunk Neked egy-két tüskés sulyomtermést a tiszafüredi Kérész Központban, a tengernyi sok más érdekesség és látványosság mellett. A termésből készült, sulyomkrémmel töltött bonbont az ajándékboltunkban akár meg is vásárolhatod!